A gyűrűviselés története
Mióta viselünk gyűrűt?
Valamiért mindig is a gyűrű volt az, amely kifejezte két ember összetartozását. Már az ókorban is viselték, és nagy jelentőséget szenteltek neki. Nem csupán két ember összetartozását jelentette, hanem azt is kifejezte, hogy ki milyen vagyonnal rendelkezik, így státuszszimbólumnak számított.Sokan talizmánnak tartották, így nem volt ritka, hogy férfiak viseltek nagy kövekkel ellátott gyűrűket. Pecsétgyűrűket is hordtak a férfiak, amelyeket viaszba mártva aláírásra is használtak.
De azért a leggyakrabban mégiscsak az összetartozást fejezték ki vele. Így már az ókori Egyiptomban is gyűrűvel jegyezték el egymást a párok. Ezek az ékszerek leggyakrabban nem nemesfémekből készültek, hanem mindenből, ami tartósnak bizonyult és kört tudtak formálni belőle. Így akár fűből vagy nádból is készültek ékszerek.
Szintén az egyiptomiak használták a kör formájú gyűrűket a szerelem szimbólumaként, hiszen az önmagába visszatérő kör az érzelmek végnélküliségét is jelentette egyben.
Rómában már az első században elkezdték gyémánttal díszíteni gyűrűiket. Ezek még csiszolatlan kövek voltak, de már ekkor nagyon nagy értékkel bírtak, hiszen ritkák voltak. Azért nem csiszolták őket, mert annyira kemények voltak, hogy még nem találtak olyan eszközt, amely megfelelően tudta volna alakítani őket.
Szintén Egyiptomból ered, hogy az eljegyzési és a jegygyűrűt is a negyedik ujjunkon viseljük, hiszen úgy vélték, innen fut egy véna közvetlenül a szívbe, így ez az ujj a legméltóbb arra, hogy a szerelmet szimbolizáló gyűrűt viseljük rajta.
Eljegyzési gyűrű férfiak között
Bár természetesen, mivel a szerelem nem ismer határokat, egyáltalán nem kizárt, hogy azonos neműek is eljegyezzék egymást. Azonban a középkori Európában még nem erről volt szó, amikor egy férfi eljegyzési gyűrűt küldött egy másik férfi részére. Akkoriban ugyanis a menyasszony apja úgy fejezte, hogy leánya férjhez adási szándékai komolyak, hogy egy eljegyzési gyűrűt küldött a vőlegény apjának, amely általában gyémántgyűrű volt.Magyar hagyományok
Az eljegyzési gyűrű hagyománya hazánkban a XIX. század elejére nyúlik vissza. Akkoriban mátkagyűrűnek nevezték. Nem az számított, hogy milyen anyagból készült, hanem hogy szív alakot formált. Egy lány több fiútól is kaphatott gyűrűt, melyeket viselhetett is, mert ezek még nem az elköteleződést szimbolizálták.Amikor kiválasztotta azt az egyet, akkor a többit visszaküldte, és a kiválasztott gyűrű tulajdonosa küldött neki egy másik gyűrűt aranyből. Ez volt az igazi eljegyzési gyűrű. Ehhez kapott egy karikagyűrűt az esküvő alkalmával, amely a jegygyűrűje lett.
Kézfogó
Az eljegyzés régebben sokkal nagyobb jelnetőséggel bírt, mint manapság. Azért is nevezték kézfogónak, mert a gyűrű jelképezte a két család közötti szövetséget, mely egy szerződés megpecsételését jelentette. Ez pénzbeli juttatással is járt, amikor is a vőlegény családja pénzt fizetett a menyasszonynak. Innen ered az eladósorba kerülés kifejezése is.Ennek tárgyiasulása lett később a gyűrű. Ez volt a jegy, amellyel a vőlegény megerősítette a szándékait. Ebből ered az eljegyzés kifejezés is. Európában csupán a XVI. században jelent meg a vőlegény számára is a gyűrű viselése.
Fontos része az eljegyzésnek, hogy a fiúnak először a lány édesapjától kell megkérni a jövendőbelije kezét, és csak miután erre engedélyt kap, akkor teheti fel a fontos kérdést a párjának. Manapság sokan kihagyják ezt a lépést, de mégis fontos, hogy együtt jelentsék be az eljegyzést a családtagoknak.
A karácsony sokak számára jelent megfelelő alkalmat az eljegyzéshez. Reméljük ez nálatok is így lesz, és idén a karácsonyi fények az eljegyzésetekhez is méltó csillogást fognak adni.
