Hogyan vált a gyémántékszer a szerelem jelképévé?
Ma már talán nehéz elképzelni, de a gyémántokat először Indiában kezdték el bányászni, még kb. 4000 évvel ezelőtt. A Krishna, Penner és Godavari folyók menti hordalékos lerakódásaiban találtak rá ezekre a kisebb-nagyobb drágakövekre. Az újdonság varázsa és a gyémánt szépsége természetesen megtette a hatását: a hinduk rendkívüli természetfeletti hatalmat tulajdonítottak nekik. A gyémántokat előszeretettel használták fel a kőből faragott istenszobrok szemeként is, de emellett talizmánként is szívesen viselték annak érdekében, hogy elűzzék a gonoszt, vagy védelmet nyújtsanak a csatamezőn.
Az út az asztrológiától a szerelemig
Kezdetben sokan azt hitték, hogy a gyémántékszerek szerencsét és sikert hozhatnak, illetve ellensúlyozhatják a horoszkópokban fel-felbukkanó negatív asztrológiai eseményeket. Voltak, akik egyfajta bűbájként tekintettek a gyémántokra és hittek abban, hogy a drágakő képes fokozni a szexuális képességet és romantikus módon vonzani másokat. Még a híres ókori görög filozófus, Platón is írt néhány gondolatot a gyémántokról, mint a csillagokban keletkező és onnan a Földre hulló, az égi szellemeket megtestesítő drágakövekről.Összességében a gyémántok már évszázadok óta az örök szerelem és elkötelezettség egyetemes szimbólumaként ismertek. Mindez többek között egy ókori római hiedelemre vezethető vissza, mely szerint Ámornak, vagyis a vágy, az erotika, a vonzalom és a szerelem római istenének gyémánthegyű nyilai voltak. A legenda alapján ezek a gyémánthegyű nyilak varázslattal fordítják egymás felé a szíveket és romantikus szerelmet inspirálnak azok között, akiket eltalált velük.
Gyémántgyűrű: az eljegyzés első szimbóluma
Kissé meglepő lehet a tény, de a gyémántgyűrű már az ókorban is az eljegyzés szimbólumának számított, az évszázadok és évezredek folyamán pedig egyfajta státuszszimbólummá vált a nemesek és a módosabb polgárok, az elit körében.Persze időközben egyre több drágakövet fedeztek fel és ideig-óráig a zafír, a rubin és a többi szépség is rendkívüli népszerűségnek örvendett. De a gyémánt helye megkérdőjelezhetetlenné vált az ékszerpiacon. 1477-ben például, amikor Maximilian osztrák főherceg gyémántgyűrűvel kérte meg Burgundi Mária kezét, újra divatba hozta a gyémántékszert, mint eljegyzési jelképet. Ez a lépés ugyanis arra késztette a magasabb társadalmi osztályba tartozókat és a jelentős vagyonnal rendelkezőket, hogy gyémántgyűrűket adjanak ajándékba szeretteiknek.
Igaz, hogy a következő évszázadokban a gyémánt eljegyzési gyűrűket csak a gazdag és nemesi családok engedhették meg magukat, hiszen időközben a gyémántok piaca az akkori bányák kimerülésének köszönhetően egyre szűkült. Ennek köszönhetően a gyémánt ára az egekbe szökött, így csak a leggazdagabbak engedhették meg maguknak ezt a csillogó luxust.
A gyémántgyűrű már nemcsak a szupergazdagok kiváltsága
Szerencsére 1870-ben új gyémántbányákat fedeztek fel Dél-Afrikában, és ez nagy mértékben növelte a gyémántok elérhetőségét és megfizethetőségét a nyilvánosság, azaz a polgári lakosság számára is.Mivel az egyre növekvő keresletet a dél-afrikai gyémántbányákból származó gyémántkitermelés ki tudta elégíteni, ezzel párhuzamosan a drágakő ára sem volt már csillagászati mértékű, a gyémánteladások és a gyémántékszerek forgalma Európában és az Egyesült Államokban egyaránt növekedésnek indult.
Mindez oda vezetett, hogy az 1930-as évek végére az Egyesült Államok a kiváló minőségű gyémántok prémium piacterévé vált, aminek szinte egyenes következménye lett, hogy a tengerentúlon a gyémánt eljegyzési gyűrűk váltak a legelterjedtebb választássá a sorsfordító kérdéshez.
Ez a szokás azóta természetesen Európában és az egész világon gyökeret vert. Igaz, ma már nemcsak az eljegyzési gyűrűknél használják előszeretettel a gyémántokat, bármilyen ajándékba szánt ékszernél kitűnő választásnak bizonyul.
Persze nem mehetünk el a tény mellett, hogy Amerikában például becslések szerint az egy év alatt eladott eljegyzési gyűrűk 78%-a gyémánt ékkövekkel készült. Gyakorlatilag kijelenthetjük, hogy a gyémánt a szerelem és az örökkévalóság végső, romantikus szimbólumává vált.
