Egy ékszer, amely körülölel
A gyűrű múltja
Már a Kr. e. 3. évezredből is vannak leletek, melyek bizonyítják, hogy az Indus-völgyi civilizáció területén élők is nagyon szerették a gyűrűket, karpereceket, láncokat. De nem voltak ezzel egyedül. Egyiptomban és Mezopotámiában is találtak ujjgyűrűket, sőt, a hettita civilizációban már pecsétgyűrűket is készítettek. Az egyiptomi gyűrűket gyakran díszítették szkarabeusz bogárral, de a gyűrű fejét laposra ütögetve számtalan hieroglifát véstek bele.Azonban a gyűrű nem csak díszként szolgált. Jóval nagyobb jelentőséggel bírt. Egyiptomban a hatalmat is képviselte, és szimbólum volt. Egyrészt a kör alakú nappályát, másrészt az örökké megújuló évszakokat, az időt, és a kezdet és vég nélküli örökkévalóságot, a végtelent is jelképezte.
Görögországban még ennél is többet jelentett, hiszen csakis a szabad emberek viselhettek gyűrűt. A tehetősebbeké aranyból, ezüstből vagy bronzból készült, míg sokan viselték elefántcsontból vagy borostyánkőből. A haldoklók átadták gyűrűiket az örököseiknek, mint ahogyan Nagy Sándor is átadta gyűrűjét a halálakor Perdikkasznak, ezzel jelezve, hogy őt nevezte ki utódjául.
A rómaiak vasból készült gyűrűket viseltek, és csak a szenátoroknak és a velük egyenrangú tisztviselőknek volt aranygyűrűje. Később a gyűrű az emberek összetartozását kezdte el szimbolizálni. A rómaiak vasból vagy bronzból készült gyűrűt küldtek szerelmüknek, amely azt jelképezte, hogy magukhoz kívánják fűzni őt. A hölgy a szimbólum elismeréséül egész életén át viselte azt bal kezének negyedik ujján.
A pecsétgyűrű a levéltitok megsértése ellen is védelmet biztosított. Ezt használták ugyanis az okmányok, végrendeletek hitelesítésére, és viaszpecséttel zárták le a leveleket is.
A gyűrű a házasság és hűség jelképévé vált, melyet a keresztény népek is tovább vittek. Az 5. században az egyházi gyűrű a püspöki hivatal jelvénye lett, amely az egyházzal való frigyet jelképezte, így minden bíboros kapott egy gyűrűt a kineveztetésekor a pápától.
A középkorban azután már megjelentek a divatként viselt gyűrűk is. Ekkor már több gyűrűt is viseltek egyszerre. A gyűrűk ekkor többnyire rézalapú ötvözetekből, ezüstből vagy aranyból készültek. Az, hogy a gyűrűket drágakövek díszítsék, 1150 után vált általánossá. Úgy vélték, ezek a kövek képesek megóvni viselőjüket.
A barokk kortól kezdve már nagyon is számított, hogy milyen értéke van a gyűrűt díszítő kőnek. Ekkor jelent meg a gyémánt, mint a gyűrű dísze, melynek csiszolásával emelték a gyűrű fényét. Az I. világháború utáni szegény időkben jelentek meg az ezüst gyűrűk.
