Eljegyzési történet
Minden csoda csak látomás?
Csakhogy ez a herceg nem kapkodta el a lánykérést. Sok időt töltöttek el együtt és teltek a napok, hetek, hónapok, nagy boldogságban. Persze néha voltak kisebb viták is, hiszen tudjuk, hogy működnek a dolgok. Még a mesékben sem minden tökéletes. De a veszekedések utáni kibékülések oly édesek voltak, hogy kárpótolta őket a kellemetlen pillanatokért.És bár a királylány boldog volt, mégis, szerette volna, ha a teljes csomagot megkapja. Ha nem csak néha találkoznak, hanem elköteleződnek egy életre egymás mellett. Vagy legalábbis jó hosszú időre. Így hát tovább álmodozott. Most már eljegyzési gyűrűkről, eljegyzési helyszínekről és a nagy pillanatról, amikor a hercege felteszi Neki az életre szóló kérdést.
Aludj csak, én álmodom
Annyira jól elképzelt minden variációt. Aztán valahogy mégsem jött el a pillanat. Pedig azt is elpróbálta vagy ezerszer, hogy melyik meglepett arckifejezés áll Neki a legjobban, hogy mit fog válaszolni és hogy milyen szövegel posztolja majd a csodás hírt a Facebook profilján és milyen képet dob fel Instára a csodás Forevermark gyűrűjéről.És csak várt, egyre várt. És eljött a Karácsony, de semmi sem történt. Sebaj, gondolta, majd biztosan az évfordulónkon! De akkor sem jött el a pillanat. Na majd a születésnapomon, akkor egészen biztosan megtörténik, gondolta. De ez sem nyert. És így teltek-múltak a napok, míg a királylány egyre szomorúbb lett.
Álmában már ott térdelt előtte a fiú, a valóságban pedig maximum csak akkor, amikor a cipőjét vette fel, vagy kiesett a kontaktlencséje. Aztán hirtelen történt valami.
Távol és mégis közel
Egy gonosz varázsló átkot szórt az egész birodalomra. Aki közel ment a másikhoz, beteggé tette azt. Így a többiek közelségétől lassan mindenki mély álomba szenderült és sajnos sokan fel sem ébredtek belőle. Az emberek elkezdtek rettegni és bujkálni egymás elől. Senki nem mert a másik közelébe menni és megérinteni, nehogy a szeretetük megfertőzzön bárkit is, és az örök álomba szenderüljön.A királylány és a herceg is ritkábban tudtak találkozni. Szerencsére Messengeren tartották a kapcsolatot, de egyre jobban hiányoztak Nekik a közös főzések, az ölelések és az, hogy összebújva aludhassanak el.
A gonosz átok mindent megpróbált elvenni az emberektől. A családok nem találkozhattak, nem ölelkezhettek, mindenki magányosan, bezárkózva élt. Eszükbe jutott, amikor még együtt lehetttek. Hogy hányszor mondták le, mert nem volt kedvük hozzá. Hogy hány ölelés, puszi és csók nem született meg, mert nem volt rá igényük. Mert minden természetes volt. Hogy hány találkozón nyomkodták a mobiljukat, ahelyett, hogy beszélgettek volna. És rájöttek, hogy bár az átok sok mindent el akart venni, valamit adott is nekik: rájöttek, hogy az igazán fontos dolgok az életben nem a tárgyak, hanem a Szeretteik! Hogy most mindent odaadnának egyetlen ölelésért!
Így bár távol voltak, mégis, a szívük közelebb volt a Szeretteikhez, mint eddig valaha. Sőt, azok, akik eddig soha sem találkoztak, elkezdtek segíteni egymásnak. És jó érzés töltötte el őket ettől.
Így a varázsló, látva, hogy jót tett, nagy duzzogva elvonult és vitte az átkát is.
És hogy mi lett a királylánnyal és a herceggel? Természetesen a hercegnek megjött az esze és gyorsan, frissen megkérte a királylány kezét. Vagy nem. De szerelemben égtek egy életen át és hálát adtak minden érintésért és együtt töltött pillanatért. Mert az élet túl rövid ahhoz, hogy eldobjuk magunktól a szerelmet!
Úgyhogy hercegek, itt az idő, válasszatok egy csodás gyűrűt és kérjétek meg a királylányaitok kezét, amíg lehet! Mondjuk most rögtön, ha nem hamarabb!
