A gyűrűviselés története, divatja
Az ősi Egyiptomban már 3-5000 évvel ezelőtt szervezetten készítették, és rendszeresen viselték a láncokat, karpereceket, gyűrűket, fülbevalókat, továbbá kereskedtek is velük. A kedvenc darabok tulajdonosukkal együtt a sírba szálltak. Aranyat és ezüstöt használtak, és bár hozzáfértek drágakövekhez, a természetes színeknél jobban kedvelték a mesterséges színezést, ezáltal az üvegékszereket. A színeknek egyébként külön jelentésük volt. A gyűrűk sokszor nagy méretűek voltak, és embereket is ábrázoltak rajtuk a hieroglifák mellett.
Fejdíszektől a kitűzőkig számos lelet bizonyítja, hogy körülbelül 4000 évvel ezelőtt már használtak Mezopotámiában aranyat, ezüstöt és féldrágaköveket. Ékszereiknél, köztük természetesen a gyűrűk esetében is kedvelték a színes köveket, és a legnépszerűbb minták a levelek, spirálok, kúpok és szőlőfürtök voltak. A gyűrűk legtöbbje pecsétgyűrű volt, de egyszerű köves gyűrűket nem csak nők és férfiak, hanem gyerekek is viseltek.
A görögök 1400 évvel Krisztus előtt kezdték használni ékszereiknél az aranyat és a drágaköveket, bár kagylókat és állati csontokat korábban is alkalmaztak. Érdekes, hogy a kevésbé díszes ékszereket kedvelték, egyszerűbb designnal és kidolgozással. Ritkán használták azokat, és főleg nők viselték gazdagságuk, szociális státusuk és szépségük hangsúlyozására. A gyűrűkön is a jellegzetes ?Evil Eye? minta, a legjellemzőbb (szem motívum, amely megóv a gonosztól).
A római leletek között leggyakrabban előforduló ékszer a bross, amelyet a ruhák összefogására használtak. Szintén római jellegzetesség, hogy nagyobb medálokat készítettek, melyekbe parfümöt töltöttek. Míg a nők rengeteg ékszert viseltek, a férfiak csak egy gyűrűt. De voltak olyan férfiak, akik minden ujjukon hordtak gyűrűt. A nők és a férfiak is vésett köves gyűrűt viseltek, amit pecsétgyűrűként, dokumentumok azonosításra használtak.
