Forevermark

Leginkább aszerint lehet őket kategorizálni, hogy milyen drágakövet tartalmaznak, hány kő van bennük, illetve milyen nemesfémből készültek.

Ami a drágaköveket illeti, leggyakoribb a gyémánt használata az eljegyzési gyűrűk készítése során, persze ezek is eltérő tisztaságúak lehetnek. Így fordulhat elő, hogy vannak nagyon drága, és viszonylag olcsó gyűrűk is, amik gyémánttal díszítettek – értelemszerűen minél tisztább (és nagyobb) a gyémánt, annál drágább lesz a belőle készült gyűrű. De persze nemcsak gyémántból készülhet eljegyzési gyűrű, hanem egyéb ékszerből is: zafír, smaragd, rubin stb. A lehetőségeknek csak az egyéni ízlés, és persze a pénztárca szabhat határt.

A kövek számát nézve, a klasszikus eljegyzési gyűrűn egy kő van, ez lehet kisebb vagy nagyobb méretű. De manapság ehhez nem ragaszkodunk feltétlenül, lehet több kő is egymás mellett, vagy akár az egész körben köves. Ez már tényleg leginkább attól függ, milyen a leendő menyasszony, illetve a párja ízlése, mi tetszik nekik igazán.

Alapesetben az eljegyzési gyűrűk aranyból készülnek, de persze ez sem kötelező érvényű szabály, csak irányadó – ezüst eljegyzési gyűrűnk is lehet, van példa ilyesmire. Leggyakrabban azonban aranyat, illetve fehér aranyat szoktak alkalmazni az eljegyzési gyűrűk készítése során.

Mivel az eljegyzési gyűrű többnyire meglepetés a menyasszony részére, a vőlegényjelöltnek van egy olyan nem túl könnyű feladata, hogy meg kell tippelnie, mekkora lehet a hölgy gyűrűmérete. Nos, ez azért sem könnyű, mert sokan nem tudják a sajátjukat sem, nemhogy máséra tippelni.

Egy ismerős egy remek módszerrel oldotta ezt meg. A párja egyetlen gyűrűt viselt csak állandó jelleggel, viszont esténként picit levette, amíg a kezét krémezte, és megvárta, hogy a krém beszívódjon. Egy ilyen alkalom során, amíg a lány kiment a mosdóba, az ismerősöm fogott egy darab cérnát, körbefogta vele a gyűrűt, és levágta pontosan akkorára, mint a gyűrű kerülete. És már meg is van a megfelelő méret! A trükköt valahol a neten olvasta, mindenesetre zseniális – és egyébként tényleg jó lett az eljegyzési gyűrű a menyasszonyra.

Mindemellett az ékszerüzletekben készséggel segítenek általában a megfelelő méret megtalálásában, de látatlanban azért nehéz bármit is mondani.

Ha a kiszemelt hölgy egyáltalán nem visel gyűrűt, még mindig kérhetünk segítséget lánytestvértől, vagy barátnőtől. A legjobb az, ha hasonló alkatú, mint a leendő menyasszony, így akár azzal is segíthet, hogy felpróbálja a gyűrűt – nem biztos, hogy száz százalékig egyezni fog a méret, de legalább nagyjából eltalálhatjuk. Egyébként akkor sem kell megijedni, ha nem tökéletes, utólag szerencsére a kisebb eltéréseket lehet korrigálni.

A karikagyűrűt a pár mindkét tagja viseli, viszont eltérőek a szokások ezen a téren. Vannak, akik már az esküvő előtt hordják a bal kézen, az esküvő után pedig a jobb kézre kerül át, jelezve, hogy megtörtént a házasságkötés. Mások az esküvő előtt egyáltalán nem viselik, csak a menyasszonynak van kísérőgyűrűje – ma már nincsenek erre vonatkozóan szigorú szabályok, mindenki maga dönthet arról, melyik irány szimpatikus számára.

Ami az ujjakat illeti, a karikagyűrűt a gyűrűsujjon szokás viselni – ez az egyetlen gyűrűtípus az eljegyzési gyűrű mellett, amelynél ez viszonylag kötött. Minden más gyűrűt tetszés szerint lehet viselni bármelyik ujjunkon, egyedül erre vonatkozik konkrét szokás, amit az emberek többsége be is szokott tartani.

Mivel napjainkban elég széles választék áll rendelkezésre a karikagyűrűket illetően, magától értetődően merül fel a kérdés, hogy vajon milyen szempontokat érdemes figyelembe venni a választás során.

Nos, első körben érdemes a minőségre fektetni a hangsúlyt, ugyanis a jegygyűrű viselését egész életünkre tervezzük, ezért strapabírónak kell lennie – amit a minőségi alapanyagok adnak meg. Ide tartozik a megfelelő minőségű és tisztaságú nemesfém, valamint az eredeti, minél tisztább drágakövek, amik adott esetben a gyűrűt díszítik.

Utóbbiak a karikagyűrűk esetében elhagyhatók, de gyakori, hogy a gyűrűpár női tagját drágakövekkel díszítik. Legtöbbször gyémánttal, ami nem véletlenül közkedvelt: nagyon ellenálló, ugyanakkor kifinomult, tiszta, elegáns, tökéletesen méltó egy karikagyűrű díszítésére.

A karikagyűrű kiválasztásánál az esztétikumnak is fontos szerepe van, hiszen állandó jelleggel, akár évtizedeken keresztül viseljük – méghozzá ketten, ezért kompromisszumra kell jutni. Ha nem találunk megfelelőt, lehetőség van egyedi karikagyűrűk készítésére is – inspirációnak jó ötlet lehet megnézni a legnépszerűbb darabokat.

A méretet illetően jó tudni, hogy a gyűrű méretét kifejező szám a gyűrűsujj körmérete, méghozzá milliméterben megadva. A megfelelő gyűrűméret ugyanakkor a gyűrűsujjunk körméreténél egy kicsivel nagyobb, nagyjából 1-2 milliméterrel – így nem lesz túl szoros, viszont attól sem kell félni, hogy lecsúszik az ujjunkról. Ha pedig később bármilyen okból módosítani kell a gyűrű méretét, az is megoldható, emiatt tehát semmiképp se vegyünk nagyobbat a kelleténél.

A gyémánt a szén egyik módosulata. Ami az értékét adja, az az, hogy nem terem minden bokorban, ugyanis ahhoz, hogy létrejöjjön, speciális körülményekre van szükség. A gyémánt képződéséhez széntartalmú anyagok kellenek, és magas hőmérséklet, nagyjából 900-1300 fok. Látható, hogy ezek a feltételek nem éppen mindennaposak, viszont néha azért mégiscsak előállnak, mégpedig a földkéreg kontinentális lemezei alatti litoszférikus köpenyrészben, továbbá meteoritbecsapódások helyén. Innen a vulkánkitörések hozzák felszínre a gyémántokat.

Vannak emellett gyémántok, melyek egyenesen az űrből jönnek: a Dél-Amerikában és Afrikában megtalált meteoritokban is megtalálhatók gyémántok. A tudósok szerint ezek a gyémántok szupernóva-robbanások során keletkeznek.

A gyémántokat legtöbbször folyami üledékekben szokták megtalálni. Az első darabokat i. e. IX. században fedezték fel a mai India területén, tehát már nagyon régóta ismeri az emberiség. Egészen a XVIII. század közepéig nem is kerestek máshol gyémántot, ekkor azonban a világ egy teljesen más pontján, Brazíliában is találták, nem sokkal később pedig Dél-Afrikában is, így igazán megindult a bányászat.

Először is, számít, hogy mennyire tiszta a gyémánt – minél tisztább, annál többet ér. A gyémánt mérete is befolyásoló tényező, hiszen a tisztaságot is figyelembe véve, a nagyobb darabok értékesebbek.

Amit még az ember nem igazán tud befolyásolni, az a gyémánt színe – a megszokott fehér mellett előfordul sárga, rózsaszín, kék stb. színű gyémánt is. Mivel ezek végképp nagyon ritkák, ezek a legdrágább, legértékesebb darabok, a gyűjtők nagyon komoly összegeket fizetnek ki egy-egy darabért, ami főleg egyediségüknek köszönhető.

A következő tényező, ami a gyémánt értékét adja, az a csiszolás módja, ennek köszönhető egyedi szépsége is. A nyers gyémánt értékes ugyan, de meg sem közelíti azt, amit az ékszereken, illetve az üzletekben láthatunk. Azt a küllemet a gyémántcsiszoló szakembereknek köszönhetjük, akik hihetetlen precizitással dolgoznak, hogy a lehető legtökéletesebb eredményt érjék el.

A gyémántcsiszolók a kitermelt kőből kihasítanak egy teljesen ép, hibátlan darabot, ezen pedig egy előre meghatározott eljárással kezdenek dolgozni. Az eljárás lényege, hogy lapokat csiszolnak a kőre, amiknek száma és formája előre rögzítve van. Ez adja a gyémánt fényét és színjátékát.

Ez a művelet bonyolult, rendkívüli alapossággal kell végezni, hiszen adott esetben akár dollármilliókat érő kövek lehetnek a csiszolók kezei között. Ez hatalmas felelősséget ró rájuk, mert egy apró hiba is milliókba kerülhet. A köveket matematikai pontossággal kell csiszolni, hogy pontosan illeszkedjenek egy adott ékszerbe.

Többféle csiszolási eljárás létezik, tehát nem feltétlenül egységesen dolgoznak a drágakövekkel. A szempontok is mások: Európában a szépség kerül előtérbe, akár azon az áron is, hogy így sokat veszítünk a gyémántokból. Keleten pedig ennek ellenkezője a felfogás, igyekeznek minél többet megmenteni a drágakőből – laikus szemmel persze nem igazán lehet látni a különbséget.

A világ legdrágább gyémántja a Rózsaszín Csillag, a legnagyobb és legtisztább pink gyémánt, amit valaha kibányásztak. A drágakő mintegy 60 karátos, és 71,2 millió dollárért kelt el 2017-ben. 4 évvel korábban is rekorder volt már a kő, akkor 83 millió dollárt ajánlottak érte, de a vevő végül nem tudta törleszteni adósságát. A gyémántot 1999-ben találta meg a világ legnagyobb gyémántbányász cége, a De Beers egyik dél-afrikai bányájában.